A Föld népességének növekedése, a lakosság migrációja a termelés és az átgondolatlan pazarló fogyasztás az ehhez kapcsolódó megnövekedett hulladék terhelés soha nem volt olyan mértékű mint napjainkban.

Az első komolyabb válságjelentés a Római Klub 1972-ben közzétett Növekedés határai című tanulmánya, mely először vázolt egy jövőképet, a korlátok nélküli gazdasági fejlődés, a népesség növekedés és szennyezőanyag kibocsátás következményeit taglalva.

Ezt követte 1987-ben az ENSZ kérésére a Környezet és Fejlődés Világbizottság Gro Harlem Brundtland miniszterelnök asszony vezetésével elkészített beszámoló a környezetkímélő fejlődés lehetőségeiről. Ez a jelentés tartalmazta először a fenntartható fejlődés fogalmát.

„A fenntartható fejlődés a fejlődés olyan formája, amely a jelen igényeinek kielégítése mellett nem fosztja meg a jövő generációit saját szükségleteik kielégítésének lehetőségétől.”

A fenntarthatóság megvalósításának elvét tűzte zászlajára a Nemzetközi Építéskutatási Tanács (CIB) is 1994 novemberében, amikor megfogalmazta „ A fenntartható építés az egészséges épített környezet létrehozása és felelős működtetése az erőforrások hatékony felhasználásával ökológiai elvek alapján. „ A szakirodalom ezt a RCR betűszóval jelöli azaz Reduce (csökkentsd a terhelést), Conserve (őrizd meg amit lehet), és Recicling (forgasd vissza).

A kritériumrendszer alapján az építési tevékenység során az épület teljes életciklusát figyelemmel kell kísérni, ami magába foglalja a nyersanyagok kitermelését, a gyártási és szállítási költségeit, beépítését, az épülethasználatot de még a felújítási és bontási folyamatok környezetterhelését is.

Megvalósítandó feladatok, elvek:

• Környezetben fellelhető, helyi építőanyagok alkalmazása
• Az épület alapanyagainak, szerkezeti struktúrájának kialakításakor olyan elveket és technológiákat alkalmazzanak melyek a lehető legkisebb környezetszennyezéssel járnak együtt
• Károsanyag kibocsátás alacsony szinten való tartása (szennyvíz, hulladék, égéstermék)
• Az épület bontása, felújítása során eltávolított anyagok újrahasznosíthatóak legyenek
• Épületenergetikai feltételek optimalizálása

Komoly felelősség terheli az elvek kivitelezésében a tervező építészeket, gyártó cégeket, beruházókat, és támogatások körét kidolgozó nemzetközi és hazai szervezeteket.

2010. májusában megszületett azt EU új energiahatékonysági jogszabálya mely egyik célkitűzése az energiafelhasználás 20 százalékos csökkentése 2020-ig. Az unió energiafelhasználásának jelenleg mintegy 40 százalékáért a lakó és középületek felelősek.

A magyarországi lakásállomány energetikai jellemzőinek vizsgálata során kiderült, hogy a hazánkban a háztartások energiafogyasztásának háromnegyedét a fűtési költségek teszik ki.

A hazai 4 milliós állomány több mint hatvan százalékát a családi házak teszik ki, melyekből a 1975. előtt épültek hőszigetelési tényezői, megfelelő utólagos hőszigetelés nélkül gazdaságtalanok.

Az iparosított technológiával épült közel 800 ezer otthon a panelprogramnak köszönhetően részben már megfelel az előírásoknak. Ahol a program keretében az optimalizálás (nyílászáró csere, hőszigetelés, fűtési rendszerek felújítása) nem valósult meg ott azonban a kivitelezési hibák az elöregedés miatt, a lakások háromszor annyi energiát fogyasztanak mint a jelenlegi norma.

A hagyományos technológiával épült társasházak esetén, mivel ezek sok esetben frekventál belvárosi műemlékvédelem alatt található ingatlanok, a külső hőszigetelés nem kivitelezhető, de a pincék és padlások szigetelésével jelentősen javítható az energiafelhasználásuk.

Különböző energetikai felújítások keretében (NEP, panelprogram, KEOP) eddig közel 240 ezer pályázatra adott támogatást az állam.

Új építkezések során egyre többet alkalmazzák a bioszoláris építési módot, mely lényege az épületek déli tájolása, az optimális tetőhajlás, a jól szigetelő nyílászáró nélküli északi homlokzat, valamint a lakóterek körüli külső hővédő zóna és a homlokzati hőszigetelés.

Felújítások során az utólagos hő és sok esetben vízszigetelés akár a fűtési költségek 40% -al való csökkenését is eredményezheti, így kímélve a pénztárcákat valamint javítva a környezeti terhelést.

A hőszigetelő anyagok palettája egyre szélesebb, megkülönböztetünk polisztirol, kőzetgyapot, üveggyapot és fagyapot hőszigetelő anyagokat.

Hőszigetelőanyagok összehasonlításakor vizsgálandó:

• Hővezetési tényező (l) [V/m2K]. Az anyag hővezető képességét jellemzi 10 °C-on (minél kisebb az érték annál jobb). Az érték nedvességfelvétel hatására romlik.
• Testsűrűség (rt) [kg/m3]. Az anyagok egy m3-nyi mennyiségének súlya, (általában minél nagyobb az érték annál jobb).
• Nedvességfelvétel (wn) [m%]. Az anyagok pórusaiba meghatározott körülmények között felvett nedvesség mutató száma a térfogat %-ában, (minél kisebb az érték annál jobb).
• Nyomószilárdság (d) [N/mm2]. Műanyag haboknál a 2%, ill. 10% össze-
  nyomódáshoz tartozó feszültség mértéke, (minél nagyobb az érték annál jobb).
• Hőállóság [°C]. Azon hőmérsékleti határ ameddig az anyag eredeti tulajdonságait megtartja, (minél nagyobb az érték annál jobb).

A gyártócégek is felismerték a szigetelőanyag piac igényeit és egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a természetes alapanyagok és technológiák alkalmazására, az emberbarát beépítési feltételek biztosítására, valamint az egészségesebb és komfortosabb élettér kialakításához szükséges termékek fejlesztésére.

Képanyag forrása: www.alternativenergia.hu

Regisztráció, vásárlás